Találkozás az olvasás gyógyító erejével

Mit jelent az, hogy a „Múzsa homlokon csókol valakit?” Létezik egyáltalán olyan, hogy ihletet kap egy író az alkotáshoz? Hány nap alatt születik meg egy regény? Külföldön is olvassák a kortárs magyar írásokat? Lehet-e kedvencet választani az 55 saját könyvből? Verset vagy történetet könnyebb írni? Miért születtek meg a kötelező olvasmányok átiratai? Gyógyítja a lelki sebeket az olvasás?  És ha igen, akkor hogyan?
Záporoztak az ilyen és hasonló kérdések azon a rendhagyó irodalomórán, ahol Nógrádi Gergellyel találkozhattak felső tagozatos diákjaink. 2022. december 2-án péntek délelőtt került sor erre az író-olvasó találkozóra, amelyet Tóth Gyöngyi tanárnő szervezett. Egykori középiskolai osztálytársként tette ezt, és ez sajátos hangulatot adott a rendezvénynek. Ugyanis megtapasztalhatták a gyerekek, hogy valóban fontos az iskolásévekben szerzett műveltség, a szépirodalmi olvasmányokról folytatott tanár-diák eszmecsere, s ezek emléke évtizedeken átível, s hat a jelenben végzett munkára is.

Nógrádi Gergely valóban rendhagyó órát tartott a 110 résztvevő diáknak, hisz dinamikus visszakérdezéseivel aktivizálta a hallgatóságot, történeteket szőtt a szemünk láttára, játszva tanított, maga is jókedvvel élte meg a múltat, a jelent, s  az értékteremtő jövőt is elénk tárta. Azt, hogy az olvasás megváltoztatja az életünket, utat nyit arra, hogy megosszuk egymással a gondolatainkat.
A délelőtti foglalkozás végén minden részvevő kapott olvasnivalót az író könyveiből, és a kérdést megfogalmazók még plusz ajándékkal távozhattak.
Ezzel nem fejeződött be az olvasásra fókuszáló nap, hisz a hetedik évfolyam tanulói közül többen vállalkoztak egy közös esti felolvasásra. Sötétbe borult a város, de az Olcsaiban elemlámpákkal, hálózsákokkal, pihe-puha takarókkal és papucsokkal gyülekeztek a diákok.
 Mindannyian hoztuk magunkkal valamelyik olvasmányunkat, volt, aki többet is. Miután berendezkedtünk a tantermünkben az éjszakai fentlétre, megtanultunk egy verset: Nemes Nagy Ágnes Tanulni kell című költeményét. Párnacsatás lazulást követően pedig elkezdődött a közös olvasás. A két osztályfőnök, az igazgatónő és a magyartanár részvételével meghallgattuk egymást. Elemlámpák mellett hangzottak fel a kortárs irodalom legkedvesebb sorai, Vujity Tvrtko, Leiner Laura, J. K. Rowling, Nógrádi Gergely és mások gondolatait, hőseit idéztük fel sorban. Összegömbölyödve, bekuckózva hallgattuk mindannyian az éppen sorra kerülő művet és átjárta szívünket az az érzés, amiről délelőtt Nógrádi Gergely íróval beszélgettünk.

Hihetetlen jó és új élmény volt az irodalom által kapcsolódni egymáshoz, a saját iskolánkban éjszakázni és álomra hajtani a fejünket, tudni, hogy nem kell félnünk, hisz tanáraink a folyosói kanapékon pihenve vigyáznak ránk addig, amíg reggel lesz.
Hogy mit adott nekünk ez a nap azon túl, hogy együtt lehettünk teljes 24 órán át az iskola falain belül? Az a jövőben derül csak ki. De az biztos, hogy megéreztünk valami fontosat az olvasás gyógyító erejéről, amire- amíg a világ világ marad- szüksége lesz mindannyiunknak.

Eredics Éva magyartanár